FN Blog / Oktatás / Iskolák a határon
Nyomtatás Betűméret
Iskolák a határon 2009-03-04 21:58:52
Lényegében megint európai határeset vagyunk. Csendes polgárháború formálódik a kisebbségekkel, közben fizetésképtelenség felé rohan az állam, külpolitikában kezdünk markánsan elszigetelődni, vezetőink döntésképtelenek és hazudnak, olyan hiteleket sikerült felvenniük, amit még gyerekeink is fizetni fognak életük végéig. Ráadásul alig van valaki, aki komolyan venné, hogy 2 millió nem tud eltartani 8 milliót.

 

Passz! Esetleg még optimistán azt is mondhatjuk, hogy innét szép nyerni!

Közben érdekes vita folydogál arról, mi legyen az iskolákkal.

Fact:

  1. A magyar önkormányzatok többsége nem tudja eltartani az iskoláit.
  2. A magyar iskolák minden nemzetközi felmérésben kirívóan szerepelnek, miszerint nemcsak konzerválják a társadalmi egyenlőtlenségeket, hanem meg is erősítik.
  3. Húsz év demokratikus működés és önkormányzatiság tapasztalatával sem tudunk mit kezdeni olyan alapkérdésekkel, mint az iskolával (Tudásátadás és nevelés a következő generációk számára).

Az jutott eszembe, hogy politikai életünk is azért annyira nevetséges és kisstílű, mert XIX. sz.-i ideálokat kergetünk. (Kis vicces koordináta a res publika blogról).

 

Közben a XXI. sz.-ban élünk és a fejlett világ ahova tartozni szeretnénk kicsit előrébb tart. Legalábbis a valóság érzet és az ideálok közti különbség náluk nem mutat 150 éves különbséget.

Az oktatással is ez a nagy gondunk. Ezt sem tudjuk tömegében másképpen megközelíteni, mint több száz éves eszmékkel. Ezek az eszmék Francis Bacontől, Galileitől, Descartes-tól erednek!

A modern oktatás 6 mítosza:

1. A tudatlanság egy megoldandó feladat
2. Elegendő tudással és technológiával igazgatni, és irányítani tudjuk a Földet
3. A tudás (és ezáltal az emberi jóság) növekvőben van
4. A világ rendes és rendezett
5. A nevelés célja, hogy “sikeres” embereket képezzen
6. A Nyugat kultúrája képviseli az emberi teljesítmény csúcsát

Ezek ma már nem működnek! Célként sem. De belőlük levezetett gyakorlatként meg végképpen nem.

Az oktatásügyben az esélyegyenlőség, mint fogalom állandóan jelen van. Nem bírunk szabadulni tőle. Nekem az egyik első komoly pofon ez ügyben a Bokros ellen tüntető egyetemisták adták, amikor a Váci utcában vonulgattak egy koporsóval, amire az esélyegyenlőséget írták. Akkor döbbentem rá, hogy kortársaim nagy része valamiféle álomvilágban él. Olyat akar ami nincs. De a fogalom azóta sem tűnik el az oktatást érintő vitákból.

 

Pörgünk a dolog körül egy olyan országban, ahol szinte azonnal és végérvényesen eldől gyerekünk sorsa, amikor beíratjuk egy iskolába.

Azt gondolom van megoldás. Ha már az erős önkormányzatiságra építünk, akkor ezt a rendszert kellene támogatni. Az ember kisebb közösségekben meghozott döntései mellett ki tud állni, tudja vállalni azok minden következményét. Ez a képességünk reményt adhat a jövőre nézve. Vannak példák előttünk, nem olyan nagy szellemi kihívás kitalálni magunk számára egy járható utat.

Egyszer fel kell végre nőni a feladathoz. De ha a többség úgy gondolná, hogy az állam majd ezt jobban csinálja, akkor teljesen másról van szó. Akkor minden hiába volt. A XX. sz.-ban itt nem olyan állam működött, amihez vissza lehet térni.


Cimkék: iskolaügy, oktatáspolitika
12 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

1. Agnes Eperjesi 2009-03-05 23:50:39
Kedves Jenei Zsolt.Vissza kell hozni a szakmunkas intezmenyeket es re sokkal szigorub iskolai rendszert kell fel allitani. Olyat amilyen a mult szazadban eros mindenre kiterjedo tanitast. MERT Bizony a mirendszerunkben nemvallot szegyent a tanari kar itt ha valakitol megkerdezik ki azelnok vagy mi kanada fovarosa? Hat bizony tiz emberbol egy ha tudja. Tisztelettel szamoca.
« Előző 6    1 2    

Szóljon hozzá!