Ülök valamelyik reggel a monitor előtt, verem a klaviatúrát és hátam mögött megy a TV. Hankiss Elemér beszél. Fáradhatatlanul fel akarja rázni a magyarokat, hogy valamiben találjuk már ki magunkat.

Okos gondolat. Okfejtése arra rímel, hogy ne a körülményekre fogjunk már mindent, vannak elérhető célok és ezeket el lehet érni, meg lehet csinálni.

Mondja pl.: határozzuk el, hogy kétnyelvű ország leszünk és minden pedagógus tanuljon meg angolul!

Jó ötlet. Kissé túlzó, de ha egy ilyen folyamat elindul, akkor legalább a mostaninál többen tanulnak meg. Téma lesz, sokan ráizgulnak, tanulnak, a nyelv iránti érdeklődés tömeges lesz, kitörhetünk a nyelvi gettóból.  

Aztán mondja Hankiss azt is pár pillanat múlva, hogy jó ötlet lenne, ha minden tanár letenné a nyelvvizsgát.

Itt abba hagyom a gépelést.

Nyelvvizsga? Magyarországon annak nincs, aki nem akar. Hiszen papírban bőség van, tudásban ínség. Komolyan gondolja, hogy még egy papírt elő kellene írni a dolgozó tömegek számára? Simán kicselezik. Hiszen ez nem kérdés. Ha azt akarjuk, hogy a tanárok használjanak egy „külföldi” nyelvet és beszéljenek olvassanak „idegenül”, akkor ahhoz nem a nyelvvizsga előírása a biztosíték. Hankiss Elemérnek is ilyen korlátolt a gondolkodása? Állami papírban látja a megoldást?

Ezzel így az egész téma le is lett nullázva. Mi ez? Felvilágosodott abszolutizmus? Mindenkinek legyen ez meg az? Állam előír és bízik a polgáraiban?

Minden felmérés azt mutatja, hogy záródunk befelé. Nem akarunk változni, a végletekig elutasítjuk a reformokat, a nagyvilág egyre kevésbé érdekel minket. Az életre való fiatalok pedig menni London meg Amerika….

 Mivel lehet egyáltalán motiválni a magyart? EZT KELLENE KITALÁLNI.

LIVE spells backward into EVIL, while EROS reverses SORE. And we should never forget the SIN in SINCERE or the CON in CONFIDENCE.

Az élet visszafelé olvasva gonosz, erosz pedig megfordítva bánat. És soha ne feledjük el a bűnt az őszinteségben és az átverést a bizalomban.

(Jerzy Kosinski: The heremite of the 69-th Street. 1988)

A francia verzió:

Il suffit d’un L en plus pour que VIE devienne VILE et un I en moins pour que AIMER devienne AMER et il ne faut pas oublier que dans VOLUPTÉ il y a VOL ni le MENT de l’ATTACHEMENT.

Elég hozzátenni el L-t ahhoz, hogy az élet-ből hitvány legyen, elég elvenni egy I-t, és a szeretni-ből máris keserű lesz és nem szabad elfelejtenünk, hogy a  kéjben benne van a lopás, a ragaszkodásban pedig a hazugság.

A magyar verzió:

Elég elvenni egy I-t, hogy az IGAZSÁG gazság legyen, a az ÉLNI-t csak egy F választja el a FÉLNI-től, s ne feledjük, hogy az ÖLEL-ben ott rejtőzik az ÖL, éppúgy mint a VISZONYBAN az ISZONY.

Példamondatok forrása: Albert Sándor: A fordíthatatlanság, mint fordításelméleti kategória. Gervain Judit – Pléh Csaba: A láthatatlan megismerés. Gondolat 2004