FN Blog / Oktatás / Kedves Laci bácsi, Otto és mindenki....
Nyomtatás Betűméret
Kedves Laci bácsi, Otto és mindenki.... 2008-04-07 10:09:20
Pár gondolat a blogomról és a hozzászólásokról....
Nagy örömömet lelem az írásaim kommentjeiben. Az előzőhöz is sok értékes gondolat érkezet. Sokat tépelődtem, hogy válaszoljak-e rájuk, mert olyan kérdéseket boncolunk, gondolunk tovább, amelyek nagyon aktuálisak. Végül is lemondtam az összegző válasz lehetőségéről, de pár rövidebbet tennék.

A blogom oktatással foglalkozik. Ember és ember közti tudásátadással, ennek rejtelmeivel és valóban kitartó szeretnék lenni a korszerű oktatási formák terjesztésében, alkalmazásukat segítő közös gondolkodásban.  Nem  foglalkozom nevelési kérdésekkel önállóan. Tudom, hogy összefügg az oktatás és a nevelés, de írásaim csak annyiban érintik a nevelés kérdéseit, amennyiben ez az oktatás, a tudásátadás jobb megértéséhez szükségesek. A tanári gondolkodásról szóló bejegyzés is az oktatás mentén értelmezhető. (A hozzászólások pedig inkább nevelési szempontokat sorolják. De ennek örülök, így lesz teljes a kép).



Nem véletlen, hogy az oktatást választottam a blog témájának és nem a nevelést.

Egyetértek. A neveléshez mindenki ért. Mint a focihoz, a kötelező katonasághoz és oly sok mindenhez, amiről valamilyen élménye van egy embernek. De ennél még bonyolultabb a helyzet, hiszen a tanári az a szakma, amit mindenki legalább 12 évig testközelből nézhet. Élete legfogékonyabb korában. Hát már hogyne lenne véleménye róla. Pláne, ha azóta gyereke is van, akit iskolába járat. De ezt fogadjuk el természetesnek.

Igen. Kurva nagy baj van. A kommentek lényegével egyetértek. A nagy közösségeket a jog, a hagyomány és a szokás működtetik. Magyarországon az utóbbi kettő egyén- és közösségformáló ereje a nulla és a zéró között ingázik. Ezért kiabál mindenki jog után. (Teszem hozzá, bár jogász nemzet hírében állunk, az átlag magyar a jogomban áll és kötelességem van egyszerű mérlegét sem képes a maga számára felállítani).

De menni fogunk lejjebb is, nincsenek kétségeim. Várhatóak még iskolai késelések, földön fekvő diákok, tanárok fejbe rúgása is. Meg hasonlók.... Nagy társadalmi átalakulásunk egyik érzékeny pontja az iskola. De a tömeg (közbeszéd, közvélemény, felelős irányítók, közigazgatás, politika) soha nem reagál, ameddig súlyos válságot nem él át.

Az oktatási törvény szinte minden lehetőséget és szabályozást, nevelési és oktatási munkát, amit egy iskolában meg lehet valósítani, azt az iskolát működtető közösségre bízott. Ezek a közösségek nem rosszabbak és jobbak, mint a magyar társadalom egésze. A megoldásokat nekik kell kihordaniuk. Éppen diktatúra mentes korszakban vagyunk. Hajrá.....

Ajánlom figyelmükbe az Élet és Irodalom mostani számában (április 4.) Ujlaky István írását az Agora rovatban. Megaláztak egy tanárt címmel. Én hasonlóan látom a helyzetet....

p.s.: a keresés eredményeképpen kapott adatokat a diák tudja rendezni. ha van alapszintű IKT használati készsége. így ő maga csinál belőle hozzáadott értéket!!!!  a tanár dolga, hogy  ezt az értéket együtt  elemezzék, ítéljék meg hasznosságát, építsék be, gördítsék tovább....


Cimkék: oktatás
12 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

5. Szirmai Ottó 2008-04-09 23:32:25
Zsolt, Laci bácsi, meg Ottó jól elbeszélget egymással. Néha mások is odaröffentenek egy pár szót, hogy ne érezzük magunkat egyedül. Sajnos most nagyon fáradt vagyok, mert a gyerekeimnek segítettem napokig, reggeltől estig, DE azért van egy gondolatnyi erőm a következőre: Mi hárman azt szeretnénk, ha valami jobb lenne! Az oktatás! DE hogy várhatja el ezt egy társadalom, ha legféltettebb kincsét a gyermekét olyanokra bizza, akiket előtte szétgyalázott és nyomorba taszított. A méltatlan életkörülmények a folyamatos stressz a pedagógusokat olyan mentális állapotba hozta, hogy senkinek nincs érkezése arra, hogy nagyszerű oktatási rendszereken törje a fejét. Nincsenek módszertani iskolák, nincsenek fórumok és érdekes hallgatni a kollégákat szakmai szinezetű összejöveteleken. Szinte senkit sem lehet tetten érni, mikoris pedagógiai sikereiről beszélne. A hangulat nagyon lehangoló. Szomorú. Olyan, mint amikor az utolsó Mohikán búcsúzik Old Shaterland-től. Valószínüleg felnő egy új pedagógus nemzedék, akik megtalálják az új megközelítési módokat és remélhetőleg még kivirágzik a magyar Ugar, de most köztes állapot van.
Kedves Zsolt tényleg bonyolult vagy, de remélhetőleg javulni fogsz.
4. Laci bácsi 2008-04-07 22:37:46
Az előző így hangzik: Kössz Zsolt! Arany vagy!
3. Laci bácsi 2008-04-07 22:36:21
Kössz Zsolt! Atany vagy! (Az ilyenekre ez a reagálásom fortissimója!
2. jenei zsolt 2008-04-07 22:32:49
kedves laci bácsi!
nincs az írásaim közt szoros összefüggés - ha van, akkor meg beszámozom a bejegyzéseket - és nem követem soha az aktualitásokat. nem a tanárverésre reagáltam. nem is értesültem róla, csak tegnap este. néha lemaradok a dolgokról.... blogom jellemzően nem a napi eseményekre reagál, egy tematika szerint megyek, amibe csak akkor kerül aktualitás, ha van róla véleményem.

ha az olvasók nem tudnak bejegyzéseimmel mit kezdeni, az nekem abban az értelemben fontos, hogy nem vagyok közérthető. én elég bonyolult módon fogalmazok. ez néha gyengém, néha erősségem.

a többiben egyetértünk.

1. Laci bácsi 2008-04-07 21:59:43
Kedves Zsolt!
Úgy látom, az Ön írásai valahogyan úgy járnak körbe, mint ahogyan idézte a vita természetrajzának kétésfélezer éves kifejezését. Nem tudom, hogy az volt-é az első írása, vagy volt előtte még, de annak az írásnak az volt a felcíme, hogy: a tanári gondolkodás megváltoztatása, és abban a vitáról szóló értekezése igenis értelmezésem szerint a nevelésről szólt! Sajnálom, hogy nem mentettem le, de ígérem, a legközelebbi ilyen esetben lementem, hogy a 180 fokos fordulat esetén ugyanúgy feltehessem a kérdést: miről is vitatkozunk, disputálunk, értekezünk (az oda illőt vegyük magunkra – disputáltunk.
Merthogy most meglátásom szerint annak vagyunk tanúi, hogy közzétett egy vitaindító írást bizonyára a tanárverés kapcsán, a hozzászólásban nem találta önmaga eszmefuttatásának visszaigazolását, ekkor közzétett egy másik cikket, ami már az oktatásról szólt – mintha az előző nem is létezett volna. Erre a cikkre többen úgy reagáltak, hogy „nem tudnak vele mit kezdeni”. Erre akkor is megírtam, hogy nem az oktatásról szólt az első cikk, ezért nem látható a koherencia a két írás között.
Abban biztos lehetünk, hogy a hozzászólók között több volt a gyakorló pedagógus, mint a nevelésről, oktatásról szóló cikkek írói között, ennek ellenére a cikkírók szándékát komolyan kell venni, mert ők kívül vannak a rendszeren, ezért jobban látják annak ellentmondásait. Bízunk benne, hogy jótékonyan hat majd a fejlődésre. Egyet azonban a világon mindenkinek nagyon szem előtt kellene tartani a tanárok megítélése kapcsán: 1. A pedagógus nem a pénzkereseti lehetőségekért jött erre a pályára, de azért nem engedhető meg, hogy anyagi egzisztencia alapján kezelje bármelyik, tőle messze jobb anyagi helyzetben lévő szülő! 2. A magukat hátrányos helyzetben tudó honfitársunknak nincs joguk a hátrányukat a tanár személyén számon kérni, és az elvárt értékeléstől negatívan eltérő minősítést megtorolni. 3. A világon minden ember emlékezzen rá, hogy a szüleje életet adott neki, etette, és ruhát, de a tanár az, aki a tudást, az abc-től az élet megéléséhez szükséges szakmai ismeretekig adta, és a magában rejlő képesség mellett a mindennapi létezéshez szükséges képességeket nevelte ki benne! * tudja ezt a világon mindenki, csak a proletárdiktatúra által az elemi emberi tisztelet kiirtását megszenvedett Magyarországban nem, és amíg ez a társadalmi megítélés hiányzik, addig nem is lesz Hazánkban normális oktatás, és erkölcs. Addig legyen a tanár rugdosása, a csalás, bűnözés – de az ne vigasztaljon senkit, hogy „ez a világon mindenütt így van.” Amikor Hazánkban a tanár ezen értékeit tisztelték, akkor Nóbeldíjasok, világszínvonalú mérnökök, technikusok, mesterek kerültek ki az iskoláinkból! Az akkori közoktatási miniszter, Klebelsberg Kunó a Trianon által a sír szélére sodort Magyarországot az oktatás és nevelés támoagtásával elemte a nemzetközi tudományos élte közmegbecsülésére. Ettől már nagyon messze vagyunk!

Szóljon hozzá!