FN Blog / Oktatás / A tanári gondolkodás megváltozása
Nyomtatás Betűméret
A tanári gondolkodás megváltozása 2008-04-02 14:04:39
Az Európai gondolkodás alapvetően kritikus. A magyar is. A magyar pedagógiai gondolkodás is. Ez azt jelenti, hogy ha valaki állít valamit - például, hogy az IKT lényegesen gazdagítja az ember ismeretszerzési képességeit és gondolkodását - azt bírálni fogják.

 

A bírálaton alapuló, (kritikus) gondolkodást a görögök dolgozták ki. A peripatetikusok, a másik ember gondolati állítását (tézisét) támadták, kritizálták, bírálták (antitézisekkel). Az azonnali bírálat mindig válaszlépésre sarkallja a közlőt és a bíráló a bírálat alapján igyekszik meghatározni a saját cselekvését, amint a bírált is a bírálat alapján, arra reagálva, azt bírálva. Ugye érthető? Mégha nem is mindig követhető.

 

 

A kritikai gondolkodásban a gondolatok és a benne megjelenő fogalmak használata az idő haladtával egymásba gabalyodik. Az igazság keresése ilyenkor a (szintén görög) – formális - logika segítségével folytatódik. Ez többnyire csapda, mert sokkal inkább a (logikában) jobban felkészül számára ad lehetőséget állításának igazolására. A gondolat valódi kibontása elmarad, mert a cél az állítás vagy a bírálat győzelme lesz, nem az igazság tudás kiteljesítése. Vagyis láthatóan az egész folyamat egy reaktív folyamat, egyfajta "adatfeldolgozás" ami az információ manipulálásával dolgozik. Erre rengeteg módszert dolgoztak ki és fogadtak el azóta a viták szereplői. De ez a gondolkodás nem az együttműködést erősíti, hanem fogalmak, és beállítódások mentén viszonyokat fogalmaz meg a témához.

Az antik világ óta eltelt 2000 évben minden sokkal összetettebb, komplikáltabb lett. A valódi világ, a róla alkotott képünk és az általunk teremtett mesterséges – virtuális - világaink a felfogásunkat és a gondolkodásunkat komoly próba elé állítják. Ha a tudás az érzékekből táplálkozik és a cselekvés a közege, akkor nemcsak az érvelésen alapuló igazságkeresés lehetséges!

Lehet a gondolatok továbbvitelén alapuló, az adaptivitást normának elfogadó gondolkodás is a világról. Az észlelés és a gyakorlat aktív, önszervező terepe a gondolkodásnak. Sok körülmény együtt határozza meg, hogy ott és akkor mi az igaz, a helyes és a célravezető. Valakinek a tézisét - percepcióját vagy gyakorlatát – lehet és érdemes más rendszerekkel továbbgondolni, majd adaptálni. A gondolkodás aktív szakasza az észlelés és a gyakorlat megfigyelése közben teljesedhet ki, nem az adatfeldolgozásban és a logikai érvek használatában.

A pedagógusképzés túlzottan elméleti. Nemcsak elméleti tárgyak uralják, hanem elméleti szemléletű maga a képzés is. A Nemzeti Alaptantervben le van írva, mit kell elérni a gyerekekkel a kommunikációs kultúra fejlesztésében:

A kommunikációs kultúra a megismerést, a tanulást, a tudást, az emberi kapcsolatokat, az együttműködést, a társadalmi érintkezést szolgáló információk felfogása, megértése, szelektálása, elemzése, értékelése, felhasználása, közvetítése, alkotása. Összetevői a szimbolikus (verbális, matematikai) jelek útján történő, a képi, valamint a mozgásban, a tevékenységben, a magatartásban megnyilvánuló kommunikáció képességei. Beletartozik ezekbe a metakommunikáció (a tekintet, a gesztusok, a testtartás, a hanghordozás, a mozgástér) alkalmazásának az ismerete is. A kommunikációs kultúra részben a műveltség, a tudás alapja, részben az egyén szocializációjának, a társadalmi érintkezésnek, az egyéni és közösségi érdek érvényesítésének, egymás megértésének, elfogadásának, megbecsülésének döntő tényezője. Középpontjában az önálló ismeretszerzés, véleményformálás és -kifejezés, a vélemények, érvek kifejtésének, értelmezésének, megvédésének a képességei állnak. Mindezek elsősorban az anyanyelv minél teljesebb értékű ismeretét kívánják. Napjainkban értesüléseink túlnyomó részét nem személyesen hozzánk intézett "üzenetekből" merítjük, hanem mesterséges közvetítő rendszerek útján. A tömeges, passzív információ-fogyasztás az életvitel és a gondolkodás torzulásához vezethet. Ezért az iskolának az új audiovizuális környezetet értő, szelektíven használó fiatalokat kell nevelnie.

A szövegben a kommunikációs kultúra készségeinek a kialakításában az összes fontos terület említésre kerül. Ez korrekt. De két tény figyelemre méltó. 

A kommunikáció lényeges céljának nem az emberi együttműködést emeli ki, hanem a saját vélemény megvédésének képességét.

A másik, a médiára utaló mondat a passzív fogyasztást (és ennek veszélyeit) említi.

Ezek egyike sem találkozik az IKT azon jellemzőivel, ami az emberi együttműködést helyezi előtérbe a használatban. A web 2.0 lényege az olyan szoftverek terjedése, amelyek segítségével az interneten zajló kommunikáció kétoldalú lesz. A diákokat egyre inkább a tartalom megosztás és közös feldolgozás felé viszi, nem az egyoldalú fogyasztásra. Erre rímel az egyre inkább terjedő projekt alapú oktatási módszer is, ami feladatmegosztást és „tudás összerakást” jelent, kevésbé a másik ember tudásának véleményezését.


Cimkék: oktatás
32 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

8. Laci Bácsi 2008-04-04 01:07:27
Kedves Szirmai úr! Egyetértek az e4lemzésével, de ha megengedi, ez nem az én gyakorlatom folytatása, hanem a tanár helyzetének sokoldalú bemutatása. De ha megengedi, én folytatnám az Ön elemzését!
17. Ma az oktatást úgy tekintjük, mint a futballt: mindenki ért hozzá. Még az a pszichológus is, aki életében nem volt osztályban sem, nemhogy olyanba, amelyben az osztály harsány kacajjal (röhögéssel – Karinthy -) jutalmazza a tanárt rugdosó vizzel lefröcskölő tanulót. Bár egy kaposvári pszichológusnőtől a reggeli MR1-ben jó receptet kaptam – ez kivétel!
18. Ugyancsak az MR’-ben hallottam egy okos embert, aki ócsárolta a hábarú előtti iskolát, közben nem is gondolt arra, hogy az ő tanárát is abban a képzési közegben képezték olyanná, hogy Őt, ( az okosat ilyen okosnak nevelte! Nos ez az igazi ellentmondás! Ennek a logikának az eredetije az 1960-as években fakad, amikor a szakmunkásképzőben szinte minden konferencián elhangzott, hogy a hábarú előtt milyen sizolgai volt az inasok élete, akiket a mester inkább házimunkára használt, és nem a szakmát tanította neki! Mondták azok akik az iskolában a szakmát oktató mesterek (mester elvtársak) voltak, elfelejtkezve arról, hogy ők is abban az időben voltak inasok,és lám! Milyen jó – valóban jó – szakemberek lettek.
18. A mai nevelésben nincs norma! Ez alatt azt értem, hogy a tanulók – gyerekek nem kapják meg azt a magatartási normát, amelyet meg kellen kapniuk, hogy magatartásukkal tudjanak mihez igazodni! Ezt tartom a legsúlyosabb problémának. A joggyakrlatot követve mindig utólag mondjuk meg a tanulónak, hogy – ezt nemszabad! Akkor, amikor már elkövette! A hábarú előtt másképp volt! Az iskolák szellemi vezérfonala a vallásos nevelés volt, amelnynek erkölcsi alapja a vallás erkölcsi törvényei voltak, és azokat már 6 -8 éves korban belenevelték a tanulóban. (Tudatosan nem mondok Tíz parancsolatot, mert nem minden vallásnak ez az alaptörvénye, de mindegyiknek van!) Ha eznnek a szellemi vezérlatnak a hibásságát akarná bizonygatni, felhívom a figyelmét az előző logikára: A mait megelőző időkben minket is úgy neveltek, és az egész társadalmat, és akkor a társadalmi morálra nem volt panasz!
Nos, most ennyi elég!
7. Majoros Attila 2008-04-03 23:15:55
Egyetértek a cikkel.
6. Szirmai Ottó 2008-04-03 18:51:42
Bátor "gyermek" ez a Jenei Zsolt, már harmadszor bukkanok a tanári tudatot formálni akaró írására. Ez a "kitartás"-ra emlékeztet engem.
Partnerem is akadt LACI BÁCSI személyében, akinek a "Józan paraszti eszével" teljesen azonosulni tudok. Valószínüleg Ő is frontharcos, mint én, vagy úgy is mondhatnám, hogy csapatszolgálatot teljesítő tiszt és nem törzskari százados. Ha nem veszi rossznéven folytatnám azokat a pontokat, amiket elkezdett:
7. A tanárnak mindig igaza van, ha tévedne, akkor életbelép az első törvény, mert a tanítás a HIT-en alapszik, mint a vallás. A pedagógusok hivatása többek között azt jelenti, hogy ezzel nem élhetnek vissza. Elég, ha mások élnek az Ő helyzetével vissza.
8. Az oktatás helyzetéért minden szereplő felelős, még az abban résztvevő DIÁK is.
9. A gyermeknek nincsenek jogai! Ez az egyik legrosszabb áltatás, ami létezik. A szüleinek, az őt tanító pedagógusnak, az államnak van felelősége és az nagyon nagy!
10. Azt a pedagógust, aki szereti a tanítványait, azt nem szokták megverni.
11. Az előző törvény folyamodványa: Az szokott kiabálni és nyaklevest is kioszt néha, mert szereti a tanítványait.
12. A tanár nem EGY emberrel foglalkozik, hanem tömeget kezel és így a valóságban is találkozik a tömeghisztériával. Ezt sokan, sokszor, nem veszik figyelembe. Leginkább a szülők és a TV-riporterek. Az iskolai munka nem egyéni foglalkozás a tanár csak multiplexálásra képes. Kiszámítható, csak egy osztás, hogy egy diákra az órán egy, vagy két perc jut, de három már nem. ÉS MÉGIS JÓL KELL CSINÁLNI!
13. törvény: Az IT eszközök kezelése is sok időt vesz igénybe. A dolog nem megy magától! Nem egy gombnyomás! És nem old meg mindent!
14. pont: Vannak gyűjtött és vannak előállított adatok. Csak az előállított adatokban fedezhető fel hozzáadott érték.
15. Az előző folyamodványa: új adat méréssel és számítással állítható elő. Mindkettő munka. Az iskolába autóval szállított gyerek nem szeret dolgozni.
16. A mai diákok nem szeretnek dolgozni, mert:
Nem szabad nekik! (Ide vonatkozó törvények)
Nem engedik nekik! (Anyuka, apuka megcsinálja, mert a gyereknek kell a gyermekkor)
Nem megy nekik! (Hát minek!)
A törvény részletes kifejtése többszáz oldalon, esettanulmányokkal, siker "story"-kal egy kicsit később!
Most ennyi!
Gondolom Zsolt még fog témázni.
5. Laci bácsi 2008-04-02 23:39:27
Nekem az a kép alakult ki bennem, hogy ebbe a fejtegetés legalább annyira belebonyolódott az írója, mint egytanár-diák vita résztvevői.
ennél sokkal egyszerűbbnek tartom a probléma megoldását:
1. A tanár tisztelje a gyermeket, és ne tegyen személyére sértő megjegyzést. Azaz ne minősítse sem a gyermeket, sem a mondatait.
Ha észreveszi, hogy a vitát a gyermek a "cskazértis " ösvényre tereli, akkor arra higgadtan világítson rá, hogy a tanulót és a vita "közönségét" ébressze rá a vita céltalanságára, útvesztőire!
2. A tanárnak legyen normája az órai munkát illetően, és az osztállyal már az első órákon tudatosítsa, hogy senkinek sincs joga az órán bárki tanuló tanulási előrehaladását akadályozni! Ez törvénysértő.
3. A követelmény rendszerét, és a magatartási normákat közölje mielőbb az osztállyal, hogy tudja rajtuk számonkérni.
4. Ha a tanár félreértett valamit, ismerje be és kövesse meg a tanulót - ez nem okoz presztizsvezsteséget, hanem becsületet szerez a tanárnak.
Legközelebb visszakapja a tanulóktól.
5. A tanár lehet indulatos, türelmetlen, de ha ez láthatóan nem elég, gondoljon arra, hogy hátha Ő értett valamit félre, vagy valamit nem tud. Ez a gondolat lahiggasztja és képessé teszi, hogy visszakérdezzen: "Mondd el mégegyszer, hátha valami elkerülte a figyelmem" , hátha nem jól értettem. stb.
6. Ha végképp nem boldogul egy tanulóval, ne szégyellje a kollégáival megosztani gondját, és rá fog jönni, hogy azzal a tanulóval minden kollégáníak van gondja. Ez elég ahhoz, hogy iskolai szinten kezdjék el kezelni a problémát.
remélem, ezzel többre megyünk, mint a 2000 éves egymásba-bonyolíto filozófiával.
4. jenei zsolt 2008-04-02 22:33:59
az IKT minden olyan általunk működtethető eszközt jelent, ami az iskolában és otthon rendelkezéünkre áll, hogy azon szöveget, képet, játékot, filmet, tananyagot, puskát, leírást, saját felvételt, lopott anyagot, linket, bármit megosszunk egymással.

semmi esetre sem továbbképzési program tanároknak. (de jó lenne, istenem....) és nem technika, hanem technológia. vagyis benne van a fogalomba a technikát használni képes ember tudása is! ezért különösen fontos az oktatás területén. pl. nem bámuljuk a képernyőt, hanem felmegyünk egy chatre és megtudjuk mi a holnapi házifeladat megoldása. de én is rákerestem az IKT-ra a wikipédiában. döbbenet. nincs ilyen bejegyzés....
3. Rokonál Margit 2008-04-02 18:46:03
Értékelésem: 5 Sajnos hasonló a napi tapasztalatom a munkahelyemen, a mindennapi beszélgetésekkor.Ajánlom kollégáknak e cikket!
    1 2    Következő 6 »

Szóljon hozzá!