FN Blog / Oktatás / 21x13=?
Nyomtatás Betűméret
21x13=? 2008-03-17 19:17:44
Mindig hülye voltam matekból, de ahogy telnek az évek, mindinkább rá kell jönnöm, hogy azért a lényegére fogékony maradtam.

De már késő. Nincs időm, meg célom se, hogy újra alapozzam. Valószínű, amikor lehetett volna, akkor nem vezetett olyan tanár a számok és mértékek birodalmába, hogy ne csak a kiutat keressem mindig, hanem bátran sétáljak is benne. Még furcsább, hogy visszatekintve nem voltak kifejezetten rossz matek tanáraim. (Kivétel az enyhén pszichopata Dönszné, a pécsi Leöwey gimiben, de hozzá csak fél évig volt balszerencsém).

Viszont nyelvtudásban jó hozzám a sors. Gyorsan tanulok nyelveket és nem szégyelltem soha hibásan beszélni, ezért hamar szereztem élményeket is a további tanuláshoz. Ez a két tény mindig ráirányította figyelmemet arra a primitív gyereksorsokat eldöntő „szakértői” kérdésre, ami sokszor elhangzik. „Matekban jobb a gyerek vagy humán érdeklődésű?” 

 

Nem vitatom, hogy a fenti szempont szerinti kétfelé vágását a tanuló populációnak nem gyakorlati tapasztalatok mozgatják. Valóban van, aki jobban számol, és olyan, aki jobban tanul nyelvet, irodalmat, bármit. De mindig úgy éreztem ez nem más, mint nyers erőszak, ami kiváltja a kicsit fáradtságosabb törődést egy gyerekkel. Ráadásul stigmatizál. Mert ezt a közvélemény – a gyerekeké is - azonnal kifordítja. „Te is azért kerültél ebbe a csoportba, mert hülye vagy matekból”?

 

Pár éve találkoztam egy általános iskolai osztálytársammal, akivel együtt kezdtünk gordonkázni. Belőle azóta operaházi tag lett, az én zenészi álmaimról meg csak egy falon porosodó basszusgitár tanúskodik. De akkor kapva az alkalmon megkérdeztem tőle, hogy szerinte milyen alapon sorolták a mi zenei osztályunk kis 6 éves tanulóit ehhez vagy ahhoz a hangszerhez? Miért lettünk mi csellósok. Más meg zongorista? Azt vártam, hogy mond egy olyan titkot, ami talán zseniális és használható a gyerekek más képességeit illetően is. Akkor ezt mondta: „Francokat! Akinek volt hallása az húros hangszert kapott, akinek meg nem volt, az zongorát. A húros hangszerekhez játék közben is kell a hallás. A zongora meg fel van hangolva”. Ebből megtudtam, hogy nekem volt hallásom. Meg azt, hogy a pragmatizmus mindig első helyen van, amikor nagyüzemszerűen kell a gyerekek sorsát eldönteni.

 

 

Akkor is azt gondolom, hogy a matematika oktatását nem kellene ennyire elvágni a többi tantárgytól, különösen nem a nyelvektől. A világot a matematika is leírni próbálja, viszonyokat fogalmaz meg benne, és műveletekben leli értelmét, hasznát. Ebben igazán hasonlít a nyelvekre. Ha érett fejjel olvassuk Simonyi Károly A fizika kultúrtörténete c. könyvét, vagy Sain Márton Nincs királyi út c. matematika történeti művét, akkor joggal tesszük fel a kérdést. Miért nem így kezdte a matektanár ott 5.-ben, 6.-ban?

 

A felsőoktatásban erőfeszítéseket tesznek szerte a világon, hogy ne csak szakbarbárokat képezzenek. A szűkebb szakmai vertikális tudásszerveződés mellett igény van a horizontális tudásra is, ami mérnököknek vizuális kultúrát, társadalom tudósoknak statisztikai alapú kutatási eszközöket, irodalmároknak szövegfeldolgozást segítő informatikai megoldások működési elvét adja. Ezt már felső tagozatban lehet kezdeni. Mire az egyetemre érnek a diákok sokuk számára már késő. Olyan előítéleteket nevelnek bele a másik értelmezés irányában, amitől soha nem tud igazán szabadulni.

 

Tudsz így szorozni?

 

Vagy így?

 


Cimkék: képességfejlesztés
23 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Szóljon hozzá!