FN Blog / Oktatás / Tévhitek az internet iskolai szerepéről 1.
Nyomtatás Betűméret
Tévhitek az internet iskolai szerepéről 1. 2008-03-10 21:46:56
Mi a bajom az internet iskolai oktatásban való alkalmazásával? Meg a közbeszéddel, ami erről szól? Megpróbálom összefoglalni.

Seymour Papert egyik könyvében eltűnődik azon, mi lenne, ha az elmúlt évszázadból időutazó sebészorvosok és tanárok csoportja „szakmai látogatásra” érkezne korunkba. Az orvosok nehezen igazodnának el egy mai műtőben – írja a szerző –, nem tudnák mire vélni a fertőtlenítés és az altatás rituáléját, zavarba ejtené őket a furcsa, villódzó és csipogó elektronikus készülékek látványa. A múlt századi tanárok azonban hamar feltalálnák magukat egy iskolai tanteremben, hamar átlátnák, hogy mi miért történik, és akár az óra vezetését is képesek lennének átvenni. A különbség oka: közelmúltunk élénk tudományos-technológiai fejlődése nagymértékben átformálta az emberi tevékenység számos területét, míg az oktatás csaknem változatlan maradt.

Ez pedig gáz. Ha abban minden szülő, diák, tanár és oktatászervező, igazgató és politikus egyetért, hogy a legjobban minden ember akkor tanul, ha tanulmányainak a valósághoz van köze, akkor a fenti kis párhuzam rámutat a jelen iskola képtelenségére. De menjünk kicsit visszább, nem messze, csak az ezredfordulóig, amikor az internetes cégek betörtek a tőzsdére és mindenki az e-learningről, az IKT iskolai szerepéről beszélt. Ilyeneket:

„Az információs társadalom nagy ajándéka, hogy mindenki számára hozzáférhetővé teszi a tudást”!

„Ha a tanulókat jól képzett szaktanárokkal és IKT alapú tanulási technológiával látjuk el, akkor valami nagyon izgalmas történik, a tanulók üldözőbe veszik az ismeretet, mintegy keresik a tudást, ahelyett, hogy csak azt várnák, majd csak megtanulják a leckét”.

„A modern technika segítségével egy tanár több ezer embert is taníthat”.

”A gyerekek önmagukat is képezhetik, ezer és ezer Web-oldalt nézhetnek meg, egymás között megvitatják élményeiket és tapasztalataikat, szakértőkkel is konzultálhatnak.”

Protestáns duma! Mondaná Dr. Hannibál Lecter. És igaza lenne. Két komoly baj van velük. 1. Megvalósult tényként feltételeznek minden emberi tudást és alkotást magában foglaló, univerzálisan elérhető internetes adatuniverzumot. 2. Azt az üzenetet közvetítik, miszerint a hozzáférés belső, személyes intellektuális, illetve akarati feltételei általánosan adottak lennének. Ezek egyike sem áll fenn. A szemlélet nagyon jól tükrözi, hogy olyan embereké, akik maguk szeretnek tanulni és mindent meg is tettek ezért, de fogalmuk sincs a tanulók tömeges viselkedéséről, igényeikről és cselekvési mintáikról. Bill Gates egy könyvében kifejtette, hogyan képzeli el egy osztály, egy diák és egy tanár tevékenységét 5-10 év múlva.


„Az osztályban 3 tanulóként egy-egy gép áll rendelkezésre, és az iskola minden tanárának van külön számítógépe. Valamennyi gép hálózatba van kötve. A tananyag és a feladatok jelentős részét az iskolai szerverek tartalmazzák, a diákok a tanulási programok segítségével önállóan tanulhatnak. A rendszer rögzíti a diákok előmenetelét, a tanárok – és a szülők, otthonról, a hálózaton keresztül kapcsolódva az iskolai adatbázishoz – erről bármikor tájékozódhatnak. A diákok gyakran dolgoznak kisebb csoportokban, középpontban a számítógéppel, és kicserélik tapasztalataikat. A tanulás gyakran téma- és nem tantárgyközpontú. A tanár ritkábban közvetít frontálisan tananyagot, így több ideje marad arra, hogy egyes tanulókkal foglalkozzon. Segít annak, akinek szüksége van rá, kiscsoportos vagy csoportok közötti beszélgetéseket vezet, tanácsokat ad és motiválja a gyerekeket.”

Nem akarok Billy arcán ugrálni, ugrálnak rajta elegen. De nyílván ez egy ideália. Tényleg lehet így tanulni, és aki szeret annak ez kívánatos lehetőség lenne. De nem mindenki él a felső középosztályban. A társadalomkutatók az ezredforduló óta kissé bonyolultabban látják az információs társadalom kiépülését. Korábban az internettel kapcsolatban sokan a Metcalfe törvényre hivatkoztak, amely szerint a hálózat értéke a hozzá csatlakozók számának a mértani hatványaként számolható ki. De ezt elég gyorsan ki kellett egészíteni azzal a nagyon lényeges szemponttal, hogy társadalmi dimenzióban értelmes csak a hozzáférésről beszélni. Az internet társadalmi hasznosságának a vizsgálatai ma már többféle hozzáférésről beszélnek.

  • Pénzügyi hozzáférés
  • Tartalmi hozzáférés
  • Politikai hozzáférés
  • Kognitív hozzáférés

Ezek a feltételek világosan mutatják, hogy az IKT alkalmazása az iskolában társadalompolitikai kérdés.  A pénzügyi hozzáférés is két területre osztható, a családi és az iskolai hozzáférések minőségére és anyagi költségeire. A tartalmi hozzáférés kérdése az oktatás szempontjából a tartalom előállítás kérdését jelenti. Az oktatási tartalmaknak piaca van. A kognitív hozzáférés lényegében az iskolai tanulmányok ideje alatt meg kell valósuljon, meg kell tanulni ezzel az eszközzel bánni. Amennyiben ez nem történik meg, a tanuló jelentős hátránnyal indul mind a továbbtanulásban, mind a munkaerőpiacon. A politikai hozzáférésről Magyarországon nincs mit beszélni. Ha valaki fejből mond olyat amit az Ihm tett és az jó volt, akkor hajlandó vagyok újraírni a bejegyzésem.


Cimkék: oktatás
15 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

25. 2010-03-15 18:03:17
jó ez az oldal!!!!!!!!!!!!
24. 2010-01-23 08:43:03
Nagyon tuti az oldal!!!!
23. 2009-12-19 08:36:31
sziasztok nagyon jo ez az oldal!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
22. 2009-12-19 08:36:12
Nagyon szupi ez az oldal! :)
21. 2009-12-19 08:35:52
Nagyon jó ez az oldal. Nekem nagyon tetszet pedig most néztem meg elöször ezt az6 oldalt!!
20. 2009-12-19 08:35:18
Nagyon jó ez az oldal!!!!!!!!!!!!
    1 2 3 4 5    Következő 6 »

Szóljon hozzá!