FN Blog / Oktatás / Miért az oktatás és a távközlés?
Nyomtatás Betűméret
Miért az oktatás és a távközlés? 2008-02-29 15:51:04
Miért az oktatást és a távközlést tartom a jövő letéteményeseinek? Erről gondolkodom. Néha magamnak, néha másoknak.

Az ember és az emberi közösségek története a változások története. Gyarapodó tudásunk és az abból fakadó technológiai alkalmazások folyamatosan szervezik át munkánkat, fejlesztik civilizációnkat és alakítják társadalmunkat. Ez a változás életünk egyik lényege, mindig kényszer de egyben lehetőség is a kiteljesedett emberi életre. A XXI. századba lépve tárultak csak fel igazán viszonyaink egymáshoz és a környezetünkhöz. Teljesen belaktuk a földet, már tudjuk, hogy erőforrásaink végesek, és nemzetként nincs már lehetőségünk kivándorolni szülőhelyünk konfliktusainkból és az elhúzódó válságainkból. Mára az energiagazdálkodás, az orvosi beavatkozások változatai, a túlnépesedés következményei, valamint a szabályozottan szabad és relatíve biztonságos együttélés igénye határozzák meg életünket és napi tevékenységeinket.

Az a globális környezet, amiben az egyes nemzetek idáig működnek, gyors politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális változásban van. Ezzel az intézményrendszerek, a napi gyakorlat és a kialakult szokásrendszerek többsége nem tud lépést tartani. A gyors változások megosztják az országokat. A társadalmi javak megtermelésében és elosztásában alkalmazott technikák és technológiák olyan körülményeket teremtenek, amelyekre az emberi közösségek többsége nem tud megfelelően reagálni. Vannak sikeres országok és vannak olyanok, akik nem tudnak megfelelő megoldásokat találni a problémáikra. Rosszul alkalmazkodnak a világ eseményeihez. Értékeik, fogalmaik és a törekvéseik továbbra is egy olyan világhoz kötődnek, amelyik már nem létezik – kiüresedett – ezzel szemben az a világ, amelynek el kellene jönnie, álom marad. Ha részleteiben meg is mutatkozik, akkor sokkot okoz.


Milyen gazdasági modell, milyen egymás mellett élési szabályok, és kultúra visz bennünket tovább? Mi az, ami bennünket motivál, hogy elfogadjuk majd a legjobb megoldást? Az emberiség a történelmében bizonyította páratlan alkalmazkodó képességét és az elért eredményeinek a továbbvitelét. De egy új helyzet előtt állunk, amihez a régi beidegződések nem elegendőek. Az elmúlt 5000 évben motivációink alig változtak. A humánetológiai vizsgálatok azt vázolják fel, hogy ösztöneink és motivációink sok esetben őrzik azokat a kisebb közösségi (törzsi) kereteket, amelyek között az emberi faj kialakult és többszázezer évig élt. Az itt kifejlődött alapmotivációink nem látszanak elégségesnek a globális gondok megoldásához.

De van az embernek egy másik ősi tulajdonsága is, ami annak idején fontos szerepet játszott a fejlődésében. Ez a csoporton belüli együttműködés – vagy más szóval a szolidaritás – képessége. Ez a mai környezetben a kölcsönös érdekek figyelembevételével meghozott döntéseket és a hozzá kialakított gyakorlatot jelenti. A továbblépés alapvető követelménye, hogy a népesség döntő többsége (kritikus tömege) a saját tapasztalatain keresztül élje meg a valóság változó formáját és tudjon reagálni arra, amiben él. Ebben a tájékozódásban és átélésben nagyon nagy szerepe van a távközlési technikáknak, a médiának és az oktatásnak.  Az ismeretek megosztásában és a tanításban a használható tartalmaknak kell megjelenniük, az egymással folytatott kommunikációban pedig a korszerű eszközök hozzáférésének a szabadságát kell biztosítani. A jelen társadalmát tudás alapú társadalomként is definiáljuk. Ennek a modellnek a lényeges sajátossága, hogy megváltozott a munka terjedelme és természete. A gazdaságot a pénz és a tőke mellett a tudás irányítja, ezért növekszik a jól definiálható (konkrét alkalmazásokat működtető) szakértői tudás iránti kereslet. A tudástársadalomban való egyéni boldogulás egyik lényeges eleme az alkalmazható tudáshoz való hozzáférés. A korábbi állapotot, miszerint az életre szóló munkaképességet a gyerekkori képzésben való részvétel biztosította, felváltotta a folyamatos képzéshez (továbbképzéshez) való hozzájutás fontossága. Ebben a társadalom széles rétegeit érintő folyamatban az állam mellé egyenértékű szereplőkké válnak a kisebb, szakmai alapon szerveződő közösségek. 

Arisztotelész a Nikomakhoszi Etikában az emberek tömegének szemléletét három jellemzőben véli megjelenni. A gyönyör, a gazdagság és a kitüntetés. Ma konkrétabban fogalmazunk: ezek a szex, a pénz és a hatalom. De ezekből alakult ki a kíváncsiság, ami a tudás megszerzésének a mozgatója is egyben.


Cimkék: oktatás
7 szavazat alapján

Mi a véleménye a bejegyzésről?

Nagyon gyenge   Nagyon jó

Hozzászólások

2. Szirmai Ottó 2008-04-03 19:39:58
Örülök, hogy Kvasztics úr a maga módján osztja a kétségeimet. Merre tovább? Amit én látok az nagyon szörnyű és ezért le sem merem írni. Néha néhány renitenskedő diákomat szoktam megfenyegetni vele. (Karhuzogató Zombi leszel, ha nem tanulsz!)
Más.
Sikeres nemzetek között szokták emlegetni a svédeket. Miért? Mert náluk mindenért meg kell dolgozni, Mi pedig csak aláfekszünk a málnabokornak oszt hullik a manna a szánkba csak ki kell tátani.
A svédeknél összefogás nélkül a társadalom életképtelen lenne. Ezt Ők megtanulták Mi még hezitálunk.
1. Kvasztics 2008-03-02 06:14:15
Kösz, hogy számtanbós is vizsgát kell tennem a belépéshez!
Hajnali böngészésem során, elgondolkodtatott ez az írás. Vajon, ha nem egy falusi iskolában kezdek, egy hozzánemértő tanítónő kezei közt, vajon, hogyan alakul az életem. Mert, szerintem a tudás, nem csak a tudományt jelenti, hanem az élni tudást is. Az élnitudáshoz is jó, ha felvelvagyunk vértezve filozófiai alapvetések ismeretével. Vannak évezredekenát bevált alapvetések. Vannak fixpontok. Én fix pontok nélkül éltem, élem az életemet 60 éve, cupán az ösztöneimre hagyatkozva, kellő tudás jíján. Éppen ezért a 2 kiskorú gyermekemet szeretném úgy nevelni, hogy eligazodjanak a számomra új világban. Nem tudom mire neveljem , illetve. hogyan orientáljam őket. Nem tudom, hogy érvényes e még valami a jövőre vonatkozóan a megszerzett élettapasztalatból. Már semmi sem úgy van, ahogy tegnap volt. Azért tetszik az írásod mert ráirányította a figyelmemet arra, amit magam is megtapasztaltam, hogy az alapvető ösztönök, amik működtetnek bennünket örökké hatnak. Én úgy tanultam, hogy az ember nem ösztön lény. Az ösztönöket le kell gyűrni!
Vagyis folyamatosan küzdöttem az ösztöneim ellen, tudatosan szerettem volna élni. Az ösztönök kielégítése, bűnös, haszontalan dolog. Ezért, folyton az ösztönök kielégítése,(ösztönösen) és a heles irány keresése foglalkoztatott.
Lehetséges, hogy úgy kell nevelni öket, hogy keressék az öszhangot az ösztöneik kielégítése, (szek, pénz, hatalom) és ? között.

Szóljon hozzá!