Közölnék itt pár sokkoló adatot!

Az Oktatási és Kulturális Minisztérium Statisztikai Tájékoztató Oktatási Évkönyve (2006) alapján 2003-ban 19,5 diákra jutott egy számítógép. 2006-ra ez 10,8 diák / számítógép lett. Az EU átlag 8,8. (Az EU ajánlásai alapján a megfelelő szintű IKT készségfejlesztéshez szükséges infrastruktúra az alapfokú oktatásban 8 diák / számítógép (12,5 számítógép / 100 diák). A középfokú oktatásban ez 6 diák / számítógép (16,6 számítógép / 100 diák).

Mindemellett, még a korrigált, a Statisztikai Tájékoztatóból származó, teljes körű adatszolgáltatásra épülő adatok sem adnak valós képet az IKT eszközellátottságról. Az OECD, illetve a hazai statisztikai felmérések adatai is félrevezetők lehetnek, mert kizárólag az egy főre jutó PC-k számát veszik számításba, minden minőségi vagy egyáltalán használhatósági kritérium nélkül. Így a számítógépek kora, mint az egyik legfontosabb kritérium nem került figyelembe vételre a számítógépek összeírásánál. Az OECD jelentésben és a hazai statisztikában is gyakorlatilag az 1990 óta az iskolákba került számítógépek kumulált mennyisége szerepel. Ebbe azonban beleértendőek a AT-k, XT-k, 286-os, 386-os, 486-os, Pentium I-es számítógépek is. A valóban használható, hálózatba köthető, menedzselhető, 6 évnél fiatalabb gépek aránya azonban már csak 27 diák egy számítógépre, a Sulinet által 2003-ban, illetve 2006-ban végzett felmérés alapján, amely szerint a Pentium III, Pentium IV, illetve azokkal egyenértékű számítógépek száma 2006-ben nem érte el az 50 000 darabot a közoktatási intézményekben. Így 10 diákra 1 számítógép jut a közoktatásban. Ezzel az átlaggal az utolsók között vagyunk az összes EU tagállam között.

A számítógépek eloszlása szintén kedvezőtlen, mert a 10 diák / számítógép arányt elérő iskolák csak az összes intézmény 40%-t teszik ki, szemben az EU átlag 50%-kal. Az iskolák 60%-ban több mint 10 diákra jut 1 számítógép.

A meglévő számítógépeket ugyanakkor Magyarországon leginkább számítástechnika oktatásra használják. A tanárok 96%-a gondolja, hogy a számítástechnikát külön tantárgyként kell oktatni, szemben az EU átlaggal, ahol a tanárok mindössze 54%-a gondolja ezt (Finnország 37%). Ugyanakkor Magyarországon a tanárok mindössze 38%-a gondolja úgy, hogy a számítógépet és az Internetet a különböző tantárgyak és az alap képességek oktatására is fel kell használni, szemben az EU átlag 76%-kal (Finnország 80%). Ezen indikátorok szerint a mérésben részt vett 27 ország közül Magyarország az utolsó helyen áll.

Az általános iskolai képzésben itthon az iskolák 68%-a használ egyáltalán számítógépet, szemben az EU 97%-val, amely arány messze lemaradva az átlagtól az utolsó előtti helyre helyezi Magyarországot Litvánia (65%) előtt. Az utóbbi arányt jól tükrözi, hogy Magyarországon az iskolák mindössze 18%-ban vannak számítógépek a tantermekben (és nem számítógép laborban), szemben az EU 68%-os arányával, amely szintén az utolsó előtti helyre elegendő.
A pedagógiai, módszertani szempontból szintén releváns, prezentációs eszközök, különösen a projektorok, interaktív táblák száma szintén igen alacsony. 2004-ben az interaktív táblák száma 1000 db alatt volt, de 2006-ban sem érte el a 4000-et. Eloszlásuk különösen egyenetlen, mert az interaktív táblák beszerzését kizárólag a szakképző intézmények számára nyitott pályázatok támogatták. Szervert 2300 iskolából 662 nem használ, de ennél a teljes mintában sokkal rosszabb lehet az arány, mert ebben a felmérésben az informatikai ellátottságban élenjáró intézmények vettek részt. Becsült adatként az iskolák fele nem használ szervert semmilyen formában.

A tanárok 42%-a használt az utolsó 12 hónapban számítógépet tanórán Magyarországon, míg ez az arány az EU átlagában 75%. Ez az utolsó előtti 2. helyezéshez elegendő. Külön kiemelendő, hogy a számítástechnika oktatásban is csak 54%-os a hazai arány ugyanezen mérőszám tekintetében. A diákok tekintetében hasonló mérőszám alapján Magyarországon a diákok 35%-a használt számítógépet tanórán az elmúlt 12 hónapban, szemben az EU 66%-os arányával. Mindezen arányok azért is kiemelendőek, mert kimutatható korreláció van a PISA felmérések alapján a matematikai és feladat megoldási készségek és a számítógéppel eltöltött idő között.

Az Egyesült Királyságban a gyerekek,70% - ának van Internetes kapcsolata, 52% - a tölt el több, mint 5 órát hetente on – line, 67%-uk ismeri jobban a számítógépet, mint szüleik. (Newsweek magazin 2003. augusztus 25. „Children of tomorrow”)

A magyarországi pedagógusok 14%-nak semmilyen IKT tapasztalata nincs, szemben az EU 6%-os arányával, ezen mutató tekintetében is csak egyetlen rosszabb ország van: Görögország (31%). Utolsó előtti helyet eredményez Magyarország számára az a mutató szám is, amely megmutatja, hogy a pedagógusok hány százaléka gondolja úgy, hogy a számítógépeket és az Internetet a diákok kollaboratív munkájához kellene felhasználni. Ez az arány hazánkban 57%, szemben az EU átlag 80%-kal. Az Egyesült Királyságban 95%.

Az egyetlen mutató, amelyben Magyarország az első: azon tanárok aránya, akik úgy érzik, nagy biztonsággal tudnak programokat letölteni és telepíteni. Ez az arány hazánkban kiugróan magas 58%, míg az EU átlag 35%.

A nemzetközi felmérések (PISA, ALL, IALS) alapján mind az iskoláskorú, mind a felnőtt korú lakosság kulcskompetenciáinak (idegennyelv-ismeret, digitális írástudás, életviteli-szociális készségek, vállalkozói kompetenciák stb.) szintje elmarad a modern tudástársadalom és tudásgazdaság által megkívánt szinttől. A PISA felmérések szerint az olvasás-szövegértés terén a magyar diákok 23 százaléka teljesített a leggyengébb, gyakorlatilag a funkcionális analfabéta szintjén. Összességében azt állapította meg a kutatás, hogy a 15 éves magyar fiatalok közel fele nem éri el azt a szövegértésbeli szintet, amelyet az OECD országok saját standardjaik szerint a munkaerőpiacra való sikeres belépés feltételének tartanak. Mindezt ki kell egészíteni azzal, hogy a szövegértés gyakoroltatása intézményes szinten 15 éves kor felett (sőt gyakorlatilag az általános iskola felső tagozatától) megszűnik.

Jó érzés a fentieket olvasni, ugye?